Felvidéki Nemesi Családok
Szluha Márton Árva, Trencsén, Zólyom vármegye. Könyv Heraldika kiadó, 2006 ISBN 9789639204454 Státusz: Kifogyott Bolti ár: 10 990 Ft Megtakarítás: 7% Online ár: 10 221 Ft Leírás Verbói SZLUHA MÁRTON szerző (1936) budapesti genealógus. Kőszegen tanult, majd építészmérnöki diplomát szerzett. Tagja a Magyar Történelmi Társulat Archeográfiai, Heraldikai és Genealógiai Szakosztályának. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság választmányi tagja, majd alelnöke. A "FELVIDÉKI NEMES CSALÁDOK I. " a nemes családok leszármazását taglaló újabb kötete, amely az eddigiektől eltérően három megye nemeseit taglalja egy kötetben. A kötet a magyar múlt egy - egy területének történetét segíti feldolgozni. A nemes családok gyakorolták a teljeskörű jogokat, vezetői voltak a megyének, így történetük a megye történetének megismeréséhez nélkülözhetetlen adatokkal szolgálnak. A családok történetét a hagyományok írják. A hagyomány atyáról fiúra száll és az emlékezet megszépítő szűrőjén keresztül lassan, de biztosan torzul.
Felvidéki nemes családok I-II. – Szluha Márton | Arcanum
Többek közt az alábbiakat olvashatjuk a könyvben: "[…] Pajor János és Stummer Ferenczék házi nyelve kizárólag a magyar volt, azon oknál fogva, mert az első családban nem akarhatták, hogy a négy serdülő gyermek gyakorlat hiánya miatt a hazai nyelvet elfelejtse, Stummeréknél pedig, mert ők mint magyar megye szülötti és előkelő birtokosok a tót nyelvben magok is járatlanok valának. " A fentebb említett anyakönyvet lapozgatva az is kderül, hogy Ipolyi már korábban is Korponán tanult. Az első lévai gimnáziumi év után a következő hármat itt végezte. Ennek részletesebb tárgyalása azonban egy külön tanulmány témája. Visszatérve még Pajor Istvánhoz, megemlíthetjük, hogy könyvében bemutatja a rokon Cornides János városbíróék emeletes házát is, ahol ő egy ideig diákként lakott, s ahol a "nyájas és kellemes háziasszonnyal, aki a magyar nyelvet kevésbé folyólag beszélte", ő csak "tót nyelven közlekedett" Korponának egyébként több magyar származású városbírója is volt, többek közt, Palásthy László, Szelényi András, Szabó Mihály, Kelecsényi István, Plachy Lajos.
A családfakutatók Hont északi tájaira is ellátogattak, felkeresték többek közt Korponát, a történelmi Magyarország egyik legrégibb városát, amely az azonos nevű patak völgyében települt, s a mai Besztercebányai megye egyik járásának központja. "Fekvése a városnak, mely Hont és Zólyom megyék közt épen az északi határt képezi, s minden oldalról erdős hegyekkel van körítve, igen regényes" – olvassuk a helységről szóló leírást a Magyarország képekben című kiadványban. (Nagy M. szerk., 1870. 25. l. ) Fényes Elek is csodálattal írt Korponáról, megjegyezve többek közt: "Fekvése szőlőhegyek s gyümölcsös kertek közt igen gyönyörű, s mivel a zólyomi hegyláncz az északi szeleket feltartóztatja, éghajlata is sokkal szelidebb s melegebb, mint a megye többi vidékein. Szőlőhegye savanyú bort ád ugyan, de gyümölcsére nézve annál híresebb. " (1851. 250. ) Kedvező fekvésénél fogva e vidék is igen régen lakott lehetett már. Korpona környékén a bronzkorban bukkantak fel sűrűbb telephelyek. A város területén a luzsicai kultúra emlékei kerültek elő, többek közt egy hamvasztásos temetkezési hely maradványai.
A templom apsziszának belső tere a korai gótika jegyeit viseli magán. A csúcsíveken kívül ennek legrégibb eleme a szentély és a sekrestye közti átjáró kőajtó, valamint a falba vésett kő szentségtartó. A sekrestye valószínűleg a barokk korban épült. Ekkor kapott barokk formát a torony is, melyet azóta szintén módosítottak. A templom tornyán a magyar királyi korona mása látható. Ennek okát azzal magyarázzák, hogy Károly Róbert magyar és Vencel cseh király trónviszálya idején a koronát egy éjszakán át ebben a templomban őrizték (Csáky 1996, 11). 1304 augusztusában Vencel csapatai nemzeti kincsünkkel Vác felé indultak. Rétság és Horpács volt a következő útirány, majd a dejtári Ipoly-hídon átkelve Balog felé tartottak, ahol augusztus 14-én éjjelre a koronát a templomban elrejtették (Cseke 2005, 29). Az ipolybalogi istenháza az egyetlen Szlovákiában a pozsonyi Szent Márton-székesegyházon kívül, melynek tornyát a magyar korona díszíti, s ez a Kárpát-medence három templomának tornyán látható leghűbb Szent Korona-másolat.
A nemes családok leszármazását taglaló újabb kötet, amely két megye nemes családjait tartalmazza egy kötetben. A kötetet számos színes címer, kastély, kúria fotója gazdagítja, valamint névjegyzék teszi könnyen áttekinthetővé.
A déli főkapunak azonban ma már csak a töredékei emlékeztetnek a legrégibb korra. A török kiűzése után a bejáratot módosították, egy kis méretű szegények házát építve a déli falhoz. Ezt 1926-ban lebontották, s a régi ajtót is befalazták. Sérült maradványai az 1979-es restauráláskor kerültek elő. A déli ablakok fragmentumai szintén a román korra emlékeztetnek. Az épület legértékesebb korai maradványai a templom vízdobó kövei. A szentély eredetileg kör alakú volt, amiről a apszisz négy oldalpillérének helye tanúskodik. A pilléreket valószínűleg a barokkosításkor bontották le. A régi szentély keleti ablaka – amely ugyancsak a legutóbbi nagyobb restauráláskor került elő – megőrizte eredeti formáját. Nem került azonban a felszínre a mai barokk oltár mögötti falfreskó, amely a község védőszentjének, Szent Miklós püspöknek gyönyörű ábrázolása. A kora gótikus falkép szakszerű felújítására a restauráláskor pénzszűke miatt nem kerülhetett sor, ezért a festmény a mai napig a mészréteg alatt rejtőzik.
Énekel
- Nyár és new york york 2
- Felvidéki nemesi családok
- The walking dead 7 évad 1 rész
A túrázók tehát lélekemelő élményekkel gazdagodtak, s folytatták útjukat észak felé, melyről a következőkben számolunk be. A képek Csáky Károly felvételei, illetve a szerző archívumából valók Csáky Károly, Felvidé {iarelatednews articleid="54296, 47925, 47716″}
Korpona műemléki szempontból is értékes város. A régen beolvadt szász telepesek emlékét még ma is őrzi a város főterének négyszögű alaprajza s az itt látható néhány reneszánsz és barokk eredetű patríciusház. Itt ugyancsak körülnéztek az egykori nemesurak utódai. A római katolikus templom, mely az erődrendszer fontos része volt, a XIII. század első felében épült háromhajós román bazilikaként. Sokszori átépítés után ma barokk külsejű és berendezésű, több értékes gótikus és reneszánsz elemmel, képpel és faragvánnyal. A XV. században a szentélyt gótikus stílusban átépítették. A hajó barokkos átalakítására 1669 és 1705 közt került sor. A XVIII. században az orgonakarzatot klasszicista formájúra változtatták. A középső hajó nyugati részében megmaradt az eredeti román kori karzat. A román kori boltozat ma már csak a torony alatti emeleti részen látható. A templom külső falában látható egy Szmrecsányi-emlékkő. A Szmrecsányiaknak egyik ősi fészkük volt Koropona. Közülük valamennyien megbecsült polgárai voltak a városának, s többek – Szmrecsányi Imre, Szmrecsányi Gáspár, Szmrecsányi Ignác – a városbíró tisztjét is betöltötték.
(Labuda, J., 1995. 9. ) A várost a túrázók gazdag történelmi hagyományian kívül további két oknál fogva is fontosnak tartották megtekinteni. Az egyik az, hogy történelme során jelentős szerepet töltöttek itt be a Szmrecsányiak, a másik pedig az, hogy egy ideig itt élt az Ipolyi-Stummer család, s a neves tudós, Ipolyi Armold püspök, illetve testvére, Lajos itt végezte iskolái egy részét. Korponán a XIII. században már állt a város kisebb dombján a katolikus templom, a település pedig "teljesen be volt kerítve". 1546-ban Balassa Menyhárt azonban könnyűszerrel megostromolta, s nagy kárt okozott benne. Ezt követően s Drégely 1552-es eleste után Ferdinánd megerősítette a helységet, kijavították a falakat, a város körül pedig egy megerősített külső palánkszerű erődvonalat húztak fel. A város tehát fontos véghellyé vált: az egykori román-gótikus templomot is megerősítették, s a végvárrá alakult városközpont nemcsak a helyi polgároknak, hanem a vidéki nemességnek is menedéket adott. A török időkben ezért Zólyom, Árva, Liptó, Turóc, Trencsén, Bars, Hont, Nógrád vármegyék is több ízben járultak hozzá a város kőfalainak "jó karban való tartásához".
Kiadványaink Felvidéki nemes családok I-II. – Szluha Márton A történelmi Magyarország területének kétharmada ma a szomszédos országokhoz tartozik. Ezeknek a területnek az emlékét csak úgy őrizhetjük meg, ha ismerjük történetüket. Az egyes megyék történelmi szerepe nagyságuktól, földrajzi adottságaiktól, történelmi sorsuktól függően eltérően alakult. Egy tekintetben azonban azonos volt politikai berendezkedésük, a legklasszikusabb értelemben vett autonóm szervezetek voltak. Önkormányzatuk különösen a külhonból kormányzó uralkodó családtól függetlenül, sokszor annak ellenében önállóan működött. A megyék vezető ereje a nemesség volt, történetük szinte azonosult a megye történetével. Ezek a családok fegyveresen részt vettek a török elleni harcban, a megyei hivatalokat is ők viselték. Az egyes megyék nemessége természetesen eltérő összetételű, különböző létszámú és vagyoni helyzetű volt. Másként alakult a török által megszállt, és részben vagy szinte teljesen elpusztított délvidéki megyék és vele nemességük sorsa is.