Kortárs Versek Karácsony
- Karácsonyi vers - Istenes versek
- Karácsonyi versek - Szülők Lapja
- Kortárs költők versei - Lanor makeart
Hirdetés Jöjjön Kosztolányi Dezső – Karácsony című verse. Ezüst esőben száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmivel. Fenyőszagú a lég és a sarokba ezüst tükörből bókol a rakott fa, a jó barát boros korsóihoz von, És zsong az ének áhítatba zöngve… Csak a havas pusztán a néma csöndbe sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony. Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső költeményét. Mi a véleményed a Karácsony írásról? Írd meg kommentbe! Karácsony karácsonyi vers Karácsonyi versek Kosztolányi Dezső Kosztolányi Dezső versek magyar karácsonyi vers
Karácsonyi vers - Istenes versek
Hamarosan azonban elterelődött figyelme a mondvacsinált és meglehetősen bejáratottnak ható vitától, az út túloldalán lévő fűcsomó közül ugyanis egy tejkaramella színű szempár meredt rá. Alig-Pötty visszabámult. Eleinte dacosan, amolyan: "Hát te meg ki a macskafarka vagy és mit bámulsz rám, tökfej" – nézéssel, de a szempár állta a tekintetét, továbbra is nyugodtan és kíváncsian. Igaz, szelidnek nem volt épp mondható, inkább úgy vizsgálódott, mint amikor valami különleges, furcsa dologra bukkan az ember, amiről első látásra nem tudja eldönteni, hogy ezt szeretni vagy utálni fogja, esetleg mégsem olyan érdekes, mint ahogy elsőre látszott. Alig-Pöttyre hatott a másik nyugalma, ő is egyre higgadtabban nézett vissza, de mert a töprengő elmélkedés sose volt erős oldala, némi bámulás után araszolni kezdett, csak úgy, könyéken, amolyan laposkúszásban a szempár felé. Valahol a koponyája leghátsó zugában, ahol a gondolatok, meg az agysejtek próbálták hadrendbe állítani magukat, de legalábbis nem folyton elúszkálni a zsizsgő agyvizeken, felmerült egy pillanatra a felismerés, hogy ez egy róka, de a nagy áramlásban rögvest alá is bukott a gondolatfolyam iszapos alja felé.
Karácsonyi versek - Szülők Lapja
- Legjobb vasaló 2017
- Geránium 100% tisztaságú, természetes illóolaj
- Kortárs versek karácsony
Kortárs költők versei - Lanor makeart
Fenyőünnep immár eljő, érkezik az új esztendő A fenyőfa csak pompázik, míg a többi dermed, fázik. Szép a fenyő télen, nyáron, sose lepi dermedt álom. Míg az ágán jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik. Ó szép fenyő – német dal Ó szép fenyő, ó szép fenyő, De jó, hogy mindig zöldellsz! Nem foghat rajta nyár, se tél, Színt nem cserél a tűlevél. Ó, jó fenyő, ó jó fenyő, Szép vagy Te szemnek, szívnek. Ha nap hevít, vagy hó ha hull, Vidám zöld színed nem fakul. Ó jó fenyő, ó jó fenyő, Szép vagy te szemnek, szívnek. Ó bölcs fenyő, ó bölcs fenyő, Bár tudhatnánk a titkod! Reményünk volna úgy örök Mint zölded győz a tél fölött. Ó Tannenbaum – német verzió O Tannenbaum, o Tannenbaum, Wie treu sind deine Blätter! Du grünst nicht nur zur Sommerzeit, Nein, auch im Winter, wenn es schneit. Du kannst mir sehr gefallen! Wie oft hat schon zur Winterzeit Ein Baum von dir mich hoch erfreut! Dein Kleid will mich was lehren: Die Hoffnung und Beständigkeit Gibt Mut und Kraft zu jeder Zeit! Dein Kleid will mich was lehren!
Vaskóvári Krónikák – Alig-Pötty 4. rész 1. fejezet A nagy találkozás Alig-Pöttynek határozottan és végérvényesen elege volt. Bosszúsan, nem is, kedveszegetten rugdosta a porszemeket, amik számára kavicsoknak hatottak. A porszemek azonban ügyet sem vetettek rá. – Nemhogy porfelhőt nem tudok támasztani, de mégcsak nem is haladok, a kutyafülét, még csigaháton is gyorsabb lennék. Elegem van – nyögte, azzal egyszerűen leült egy fűszál tövébe és dühében sírva fakadt. Alig-Pötty nem volt nagy jellem, mert hamarosan fel is pattant és dühödten rugdosni kezdte a fűszálat, aprócska arca viaszszínre sápadt, a kiugró arccsontjaira piros dührózsák ültek, könnytől fényes zöld szeme haragtól szikrázott s villámokat szórt. A fűcsomóból kibújt egy bogár, már-már ledorongolta volna a dühös kis mitugrászt, aki képes volt megzavarni a délutáni sziesztáját, amikor rájött, hogy az előadás lényegesen jobbnak ígérkezik, mint az alvás. Így lezuttyant a szomszéd fűcsomó tövébe, a szárnya alá nyúlt az uzsonnájáért, és komótosan falatozni kezdett.