Gogol Köpönyeg Röviden
El is küldte egy hét múltán az egyik hivatalnokát hozzá, úgy értesült a haláláról. Hogy felejtsen, mulatozni ment, pezsgőt ivott. Utána elindult Karolina Ivanovához, egy német származású hölgyismerőséhez. Amikor kiszállt a kocsiból, Akakij Akakijevics ragadta galléron. A tekintélyes személy ijedtében magától adta oda a bundáját. Onnantól a kísértetet nem látták többet, bár pletykálták, hogy a külső városrészeken még feltűnik néha. Utoljára az Obuhov hídnál jelent meg. Elemzés: Gogol ezzel a művével "teremti meg" az orosz realizmust. Tipikus alakja a csinovnyik, a hivatalnok, aki kisszerű, jelentéktelen figura, aki csak a munkájának él, a saját burkában. Semmi különleges nincs benne, nem tesz semmi átlagostól eltérőt. 1842-ben írta Gogol, a mű címe a központi cselekmény tárgyára utal. A műben a tragikomikus jelleg mellett helyet kap az irónia is, melyet Gogol a kor irodalmi elvárásaival szembehelyezkedve ír le: "Erről a szabóról, persze, nem volna szükséges sokat beszélni, de mivel már az jött divatba, hogy az elbeszélésben minden személy jellemét teljes pontossággal meg kell rajzolni, nincs mit tenni, gyerünk, ide azzal a Petroviccsal, hadd fessem le! "
Shakespeare hamlet röviden
A csoda Gogolnál nem romantikus toldalék. A mű társadalombírálata, a különbségek bemutatása az egyes rétegek között. Akakij helyzete az előkelők helyzetéhez viszonyított, s ez a társadalombírálat lényege, Akakijnek nem szolgáltat senki sem igazságot. A fantasztikus befejezés eltér a realista stílustól, de mivel Gogol nem tud jobb megoldást, így szolgáltat igazságot hősének. A mesevilágba, a fantasztikumba menekül. Ispán Dóra
Akakij Akakijevics elhatározta, hogy elviszi Petrovics szabóhoz megfoltozni. Petrovics kezdetben jobbágy volt, és Grigorijnak hívták, azóta Petrovics, mióta megkapta a szabadságlevelét és inni kezdett. Van egy felesége. Akakij Akakijevics úgy határozott, hogy nem ad neki többet 2 rubelnél. Petrovics most mezítláb volt, és józan volt. Akakij Akakijevics kötőszókkal és félmondatokkal (sok "izé"-vel) elmondta, hogy foszlik a köpönyege. Petrovics azt válaszolta, hogy nem lehet megjavítani, újat kell csináltatni, ami 150 rubel. Akakij Akakijevics össze-vissza járkált a városban öntudatlanul, majd úgy döntött, hogy vasárnap, amikor a szabó másnapos, újra visszatér és lefizeti, de be kellett látnia, hogy szüksége van egy új köpönyegre. Még az árat is lealkudta 80 rubelre. Hogy megszerezze a szükséges pénzt, változtatott az életvitelén, és a spórolt pénzéből (minden hónapban egy garast félrerakott) és a jutalmából összejött a 80 rubel. Elmentek a rőföshöz anyagért. Két héttel később egy reggel Petrovics meghozta a köpönyeget, ami kifogástalan volt.
Gogol – A köpönyeg | Kötelező olvasmányok röviden
- Olasz magyar
- Zugló polgármesteri hivatal magyarul
- Dr szarka andrás
- Óvodai konyhás állás budapest
- Csengőhangok
- Samsung G357 Galaxy Ace 4 Style mobiltelefon vásárlás, olcsó Samsung G357 Galaxy Ace 4 Style telefon árak, Samsung G357 Galaxy Ace 4 Style Mobil akciók
- Szent imre miskolc
A mű két nagyon elhatárolható részre osztható. A valós történet, és a fiktív, meseszerű befejezés. Ugyanígy a narráció is kettős, hol mindentudó, hol mintha semmit sem tudna. Expozíció: a szereplő bemutatása. A hivatalnok, Akakij Akakijevics kicsinyes élete Bonyodalom: elhasználódik a köpönyege, újat kell csináltatnia. Tetőpont: ellopják a köpönyegét, minek folytán a hidegben és a segítség elutasításának hatására ágynak esik és maghal. Végkifejlet: szellemként visszatér és kísért, végül megbosszulja a tekintélyes személy közömbösségét és fölényességét. A véleményem az elbeszélés olvasása közben is hasonló volt, mint amit a stílus sugall. Nem voltak benne szélsőségek, törvényszerű volt minden mozdulat. Ettől a törvényszerű szürkeségtől idegennek éreztem a fiktív tér-időbe való váltást, amikor visszatér szellemként, akkora a stílusváltás, mintha a végét csak 10 évvel később írta volna meg. (és nem is tévedek vele nagyot, mert 8 évig dolgozott rajta). Az viszont nagyon tetszett, hogy finoman fricskát nyom a kor emberének orra alá, kritizálva azt a stílust, melyet lényegében ő teremtett meg.