Egyszerű Zserbó Szelet | Néhány Szelet Zserbó | Magyar Nemzet
(Az Est, 1916. július 1. )
Egyszerű torta recept
A tészta tetejét megszurkáljuk, és az előmelegített sütőben, lassan sütjük, míg a teteje egyenletes, világospiros lesz (kb. 12-15 perc). A megsült tésztát, ha kihűlt, bevonjuk csokoládémázzal. Ehhez a kakaóport a cukorral és kevés vízzel simára keverjük, és állandóan kevergetve nagyon sűrűre befőzzük. A tűzről levéve beledobjuk a vajat, és addig keverjük, amíg a vaj elolvad. Mielőtt a tésztára öntjük, belekeverjük a tojásfehérjét a már langyosra hűlt mázba, ettől még fényesebbé válik. A tésztára öntjük, elsimítjuk, hagyjuk jól megdermedni. Ehhez néhány órára szükség lesz! Ha kihűlt hosszúkás szeletekre (vagy kis kockákra) vágjuk. Zserbó alaprecept >>> Zserbó pohárkrém >>> Zserbó bonbon >>> Kinyomtatom Szakácskönyvbe Értékelem Elküldöm Ezek is érdekelhetnek Hozzászólások Ajánlatok Friss receptjeink Hasonló Receptek X Próbáld ki az alábbiakat!
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: 2019. március 26. kedd 13:59 2019. 03. 28. 09:05 A híres Kugler-féle cukrászboltnak van egy társtulajdonosa, akit Gerbeaud Emilnek hívnak. Ez az úr összeveszett a leírójával, s hogy szóváltás közben mi történt köztük, azt leíró így adta ma elő a IV-X kerületi járásbíróságnál: "Mikor azt mondtam neki, hogy tévedni tetszik, kérem, Gerbeaud úr, ő így szólt: Az meglehet, de abban semmi esetre sem tévedek, hogy ön egy kandírozott szarvasmarha! Elmosolyodtam, kérem, ezen az illetlenségen, s azt válaszoltam, hogy ilyesmit egy művelt franciától mégsem vártam volna. Mire Gerbeaud úr a mellére ütött, s így szólt: Engem ne tanítson műveltségre semmiféle magyar szalonnás gyomrú paprikalovag, mert az egész magyar nemzet barbár és műveletlen csorda! A képéhez akartam mázolni, kérem, néhány marék krémet, de gondoltam, azzal csak igazat adnék neki, és inkább erőt vettem magamon. Arra való a bíró úr, hogy az ilyesmiért bosszút álljon.
- Egyszerű erősítő kapcsolási rajz
- Néhány szelet zserbó | Magyar Nemzet
- Zserbó recept
Tészta: 2 dkg élesztő 1 kiskanál cukor 1 dl víz 35 dkg liszt 1 tojás 20 dkg margarin (vagy 10 dkg házi zsír) Töltelék: 40 dkg darált dió ízlés szerint cukor baracklekvár 1 alma Csokimáz: 20 dkg porcukor 3 evőkanál étolaj 3 evőkanál kakaó 3 evőkanál forró víz A tésztához az élesztőt a cukorral kevés langyos vízben felfuttatjuk. A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, majd belekeverjük a cukrot, a tojást és a felfuttatott élesztőt. Összeállítjuk a tésztát és három részre osztjuk. Vékonyra kinyújtjuk az elsőt, közepes tepsibe rakjuk (kb. 35 × 22 cm), majd a tetejét lekvárral megkenjük és cukros darált dióval megszórjuk. Egy almát durva reszelőn lereszelünk, az egyik felét a darált dióra terítjük. Rátesszük a második lapot, azt ugyanúgy megkenjük lekvárral, megszórjuk dióval, és beborítjuk a reszelt alma másik felével. Végül a harmadik lapot is rátesszük, a tetejét villával megszurkáljuk, és 1 órán át pihentetjük. A sütőt előmelegítjük 170-180°C-ra, és addig sütjük a zserbót, amíg szépen megpirul a teteje.
Egyszerű palacsinta
Keskeny, hosszúkás szeletekre vágjuk A konyakos meggy, a csokoládé drazsé és a macskanyelv feltalálása is Gerbeaud Emil nevéhez fűződik. Nálunk Zserbónak ismerik!!! Kezdő háziasszonyoknak is ajánlani tudom Forrás: Szilárdné Szalai: Az én zserbóm ilyen 🙂 Mit süssünk? Süssünk házi sütit együtt »»»
Tíz esztendeje eszi a hazai kenyeret és süti a hazai tortát és még magyarul sem tud. " Gerbeaud úr rágalomnak nevezte az egész dolgot, és a következőképpen védekezett: "Én szorgalmasan tanulom a magyar nyelvet, s csakis magyar embereket alkalmazok az üzletemben, mert a magyar nemzetet intelligens, lovagias és művelt nemzetnek tartom. " A járásbíróság az udvari cukrászt a vád alól fölmentette – a magyar nemzet pedig most már nyugodt lehet, a francia cukrász kiállította neki a lovagiassági bizonyítványt. Még mondja valaki, hogy mi nem vagyunk hódító nemzet! (Budapesti Hírlap, 1886. február 14. ) * Itt ülünk hát benn ebben az elegáns és mégis oly kedélyes helyiségben. Mindenütt csillogó fény, előkelőség, jó modor. Látja, nagyságos asszonyom, az az, amiért Gerbeaud-t szeretem. Itt nem látok betyárizmust, magyarmiskáskodást, mert csak jó modorú emberek járnak ide […] Ez a Gerbeaud az én szememben egy darab Párizs, ami nagyvárosunkban, vagy legalább is egy kis rész a művelt Nyugatból. Mert hiába építünk fényes, négyemeletes palotákat – hitelre –, hiába csinálunk földalatti villamos vasutakat, űzünk luxust s adjuk a nagyurakat, kártyázunk a klubokban s vagyunk befolyásos bankigazgatók stb.
Mert azt tudni kell, hogy a Gerbeaud Svájcból jött ide néhány száz millióval és azzal az emberbaráti szándékkal, hogy Budapest élelmezési viszonyait megjavítja. Miután a budapesti zsemlyék hírhedten kicsinyek voltak, ezeknek pótlására aprósüteményeket készíttetett, amelyeket a hálás közönség róla Kuglereknek nevezett el. Ha azt nem is érhette el, hogy úrnak pórnak asztalán mindennapos legyen a Gerbeaud, de azt elérte, hogy úrnak és pórnak mindennapos asztala volt a Gerbeaud-ban. Most, amikor a háború folytán élelmezési ügyünk válságba jutott, a Gerbeaud sziklaszilárdan kitartott önfeláldozó álláspontja mellett és bárha a cukor kilónként fillérekkel, a csokoládé egy-két koronával drágult, ő a Gerbeaud-cukorkák árát kilónként alig emelte nyolc-tíz koronával. Így nem csoda, ha néhány száz milliójából amíg van most néhány milliója és méltán el lehet keseredve, ha a hálátlan főváros még azt a pár ezer négyszögöl telket is sajnálja, amelyre ennyi nemes küzdés után fáradt fejét lehajthassa a Gerbeaud.